Hívő körökben újra és újra visszatérő kérdést jelent az, hogy vajon a még meg nem házasodott ámbár egymáshoz tiszta szándékkal viszonyuló párok szexuális együttléte is kimeríti-e a paráznaság bűnét vagy sem. Sokan vélekednek úgy, hogy a paráznaság igazából csak a házasságtörés fogalmával azonosítható. Hogy is van ez?

A matematikában egy tétel helytállósága bizonyos esetekben több úton is megvizsgálható. Például, ha egy állítás ellenkezőjét sikerül bizonyítanom akkor biztos lehetek benne, hogy a vizsgált tétel nem áll meg a lábán. A továbbiakban hasonló módszerrel élek.

Sokak által elfogadott tétel a következő:

 A paráznaság csak és kizárólag a házasságtörés bűnét takarja, azaz a hajadonok közötti szexuális együttlét ez alapján nem tekinthetők paráznaságnak, bűnnek.

A továbbiakban tehát azt próbálom majd bizonyítani, hogy ez az alap tétel kikezdhető . Azaz, ha a Bibliában akár csak egy igerész azt bizonyítja, hogy a paráznaság bizony a „hajadon szexre” is vonatkoztatható, akkor az eredeti feltevés megbukott, nincs szükség további kutakodásra.

Sok olvasó számára ez az eljárás talán száraznak és ridegnek tűnhet, hiszen nem törődik érzelmekkel és az élet speciális eseteivel, de mint később látható lesz, az, hogy Isten parancsai sokszor valóban fájóan szigorúak és következetesek nem jelenti azt, hogy maga Isten ne lenne könyörülő Isten, aki igazságossága mellett oly gyakran kegyelmes és türelmes az esendő ember iránt. Jussunk eszünkbe, még Fiát is feláldozta értünk.

Tehát a kérdés az, hogy van-e olyan igeszakasz, akár csak egy is, ami azt bizonyítja, hogy a paráznaság fogalma értelmezhető arra is, ha valaki világi értelemben korrekt körülmények között ám nem házasságon belül, hanem, úgymond, hajadonként éli meg szexuális vágyait.

Van ilyen igeszakasz. Itt található: 1.Korintus 7:1-2 és 8-9

„ Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.”

„Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.”

Ezekben az igeszakaszokban Pál apostol éppen a paráznaság bűnének elkerülése végett javasolja az embereknek, hogy ha nem tudnak szexuális együttlétek nélkül élni, akkor inkább házasodjanak meg és ki-ki a maga házastársával élje meg szexuális vágyait. Azaz a paráznaságot éppen a „hajadon szex” vagy „egyedül állók közötti szex” értelemben használja Pál ebben az esetben inkább, mint a sok más helyen használt „házasságtörés” értelemben.

Az idézett mondatok minden logikai menekülő utat lezárnak azok előtt, akik valahogy mégis szeretnék Isten kijelentését könnyebbé, engedékenyebbé tenni.

A Biblia még számos közvetett módon kifejezi, hogy a férfi és nő közötti szexuális élet a házasság szent kötelékében válik Isten előtt jóváhagyott gyakorlattá, de ennek az írásnak a keretei nem teszik lehetővé az összes idevágó igeszakasz részletes ismertetését. Néhány elnagyolt felvetésemet azért megosztom e témakör kapcsán.

Képzeljük el, hogy ha a hajadonok szexuális kísérletezéseit engedélyezte volna Isten az ókori Izraelben, akkor hány és hány lányterhességből született volna rendezetlen körülmények közé, sok esetben apa nélkül felnövő nem tervezett gyerek. Ki vette volna később nőül ezeket a kismamákat? Isten terve lett volna egy ilyen kaotikus társadalmi állapot?

Egyáltalán, ki szabta volna meg, hogy hány szexuális kapcsolata lehet egy hajadonnak a házassága előtt? Egy vagy kettő, hogy kipróbálja a dolgokat? Esetleg öt-hat? Vagy az már sok? Vagy csak tíz fölött sok? Mennyi idő együtt járás után lett volna korrekt szexuális életet kezdeni? Szóval sok kérdést felvet ez az irányvonal, ha esetleg az igei alapú bizonyításnak nem hinne valaki.

Vagy Jézus esetleg úgy gondolta akkor, amikor a parázna szexuális gondolatokat is bűnné nyilvánította, hogy csak a házasemberek tartózkodjanak a csapongó szexuális gondolatoktól de a kamaszfiúk bátran tegyék magukévá gondolatban a falú lakosságának hajadon és özvegy hölgytagjait, csak arra figyeljenek, hogy a férjezett asszonyokról ne szőjenek erotikus álmokat? Az iróniát félretéve…

Azonban, ahogy korábban jeleztem, Isten, könyörülő Isten és pontosan ismeri az emberi természet gyarlóságait az emberi élet anomáliát. Mindnyájan ismerünk olyan párokat, akik bár nem várták meg menyegzőjük napját a testi egybekeléssel, mégse csapta őket agyon az Úr. Később aztán jó esetben az életük, egymás iránti hűségük és kitartásuk bizonyította, hogy szándékuk valóban komoly volt és méltó társaik lettek egymásnak a házasság szentségében. Ebből talán az a tanulság, hogy ha Isten minden elhajlásunkért agyoncsapna minket, akkor már nem élnének a földön emberek. Ha Isten a hívő vagy hitetlen embereket azon nyomban ítéletben részesítené minden bűnük után, akkor nem lennének megtérők, nem lenne, aki megtérése után az evangéliumot hirdesse satöbbi...

Isten hosszútűrésének a ténye azonban senkit ne sarkalljon arra, hogy tudatosan feszegesse a mindenható türelmét vagy kegyelmét, mert az az Isten kísértés bűnét merítené ki.

Érdemes talán annyiban maradni, hogy Isten parancsolatai zömmel könnyen megérthetők és világosak így igyekeznünk kell azokat egyszerűen értelmezve megtartani, tiszta irányultsággal erre törekedni. Mindemelett magunk mögött tudhatjuk a kegyelmes, gyermekeit igaz módon szerető igazságos mennyei Atyánk hosszútűrését és segítőkészségét, aki egy bűnt sem hagy leleplezetlenük, de emellett a megtérés lehetőségét is felajánlja fiában, Jézus Krisztusban.  

Ezzel a témakörrel kapcsolatban természetesen nagyon sokat lehetne beszélni az ember szövevényes érzelmi világáról, vágyrendszeréről, de erre ez esetben nem vállalkozok.