Fontos: Ez az írás elsősorban Jézus követőinek íródott, de másnak is érdekes lehet. Ennek tükrében olvassátok, vagy ne olvassátok. Enne tükrében kommenteljetek, vagy ne kommenteljetek.

Nyilván erre a kérdésre nem lehet igazán válaszolni, de minden választás előtt elgondolkozom a témán. Valószínűleg Jézus követői között nem csak én vagyok az, akinek némileg zavaros terület a politika világa és úgy általában a világi hatalmak ténykedése. Felmerül az emberben az éppen aktuális választások kapcsán, hogy végül is mivel tenne tényleg jót az ember, milyen erőket támogathat Jézus követőjeként. Mivel ez ügyben sokat kutakodtam a Bibliában és összeállt bennem valami használható kép ezzel kapcsolatban, ezért szeretném megosztani, hátha másnak is hasznos lesz.

Azzal kell kezdenem, hogy létezik Isten személyes vezetése a hívők életében, így az a legjobb ha, valaki kér, majd kap bölcsességet Istentől egy aktuális társadalmi kérdésben. Ez esetben a dolog megoldódik, hurrá. De ha mégsem történik ez ilyen világosan és egyértelműen, akkor azért akad a Bibliában néhány irányjelző tábla, ami segít eligazodni a világi hatalmak ügyében, illetve a földi állampolgárságunk, kötelességeink terén.

Nos, azon a ponton kell kezdeni, amelyiket Jézus világosan meghatározott földi élete során. Mikor Jézus világi vezető előtt állt egyértelművé tette az illető számára, hogy Jézus országa, hatalma nem földi síkról való. Jézus a mennyei királyságra vagy más néven a mennyek országára utalt. A mennyek országához tartozónak vallotta magát, ekként élte az életét, céljai sem földi politikai, etnikai vagy nacionalista célok voltak, hanem az, hogy a mennyei Atyjának az akaratát teljesítse, a mennyek országának ügyeiben járjon el.

Ebből nekünk, Jézus követőinek az a fontos, hogy elsősorban a mennyek országának a tagjai vagyunk, vagy, ahogy Pál apostol kifejezte, mennyei állampolgárságunk van. Így Jézus nyájának tagjaként az elsődleges célunk az kell legyen, hogy a mennyek országának érdekében ténykedjünk, ezen belül pedig az, hogy megértsük Isten személyes tervét az életünkkel kapcsolatban és ott és úgy munkálkodjunk, ahová és ahogy a Szent Lélek vezet minket. Ennek legfőbb eleme és kötelessége pedig az evangélium hirdetése.

Tehát Jézus követőjeként az identitásunk ugyan lehet összetett identitás, de annak első helyén az kell, hogy álljon, hogy az elsődleges állampolgárságunk nem a földi hazánkhoz köt, hanem a mennyeihez. Ez után következhet az, hogy magyar is vagyok, meg ez meg az meg amaz.

Ez a tény már nagyon sok mindent meghatároz a földi hazánkkal kapcsolatban. A földi hazánk ügyeiben addig vehetünk részt, amíg az nem ütközik az Isteni rendelésekbe. Utóbbi esetben semmiféle közösséget nem kell vállalnunk földi hazánk eseményeivel, még akkor sem, ha adott esetben a hazafiasság húrjain játszanak érzelmi zsarolósdit politikusaink. Tehát a bűnt leszámítva megélhetjük magyar keresztényként a magyarságunkat, de csak addig, amíg ez nem megy a Jézushoz és a mennyek országához való tartozásunk rovására.
Na de, hogy jön ez a választásokhoz?

Tehát azon kell elgondolkodni, hogy az a földi rend, ami az országunkban jelenleg uralkodik és annak egyik eseménye, a választás, az mennyiben olyasmi, amiben részt érdemes venni és ha részt veszünk akkor mennyiben olyasmi, amit a mennyei állampolgárságunk tükrében lehet valahogyan jól vagy hasznosan vagy értékesen, azaz Istennek tetszőn megélni.

A hasonló témákban elég eltérő véleményekkel találkoztam az ismertebb keresztény szerzők írásaiban. Például Watchmann Nee írásaiból inkább az a vélemény domborodott ki számomra, hogy a keresztény embernek elsődleges dolga az evangélium hirdetése és nem különösebben kell azzal foglalkoznia, hogy a körülötte levő világi történelem miként folyik, mert azt Isten felügyeli. Sokan gondolják ezt hasonlóan. Nem tisztem, hogy ezzel kapcsolatban valamiféle ítéletet mondjak ki, úgyhogy nem is fogok, de tény, hogy Nee-nek nem is lett volna nagy polgári mozgástere kora Kínájában, így az ő életében és körülményei között ez rendben is lehetett és amúgy sem lehet mondani, hogy ez az irány ne lenne Biblikus. Jézus földi küldetése sem az aktuálpolitikai síkraszállásról szólt. Tehát alátámasztható ez az irány a Biblia alapján, bár egy európai demokráciából szemlélve hagy némi hiányérzetet maga után.

Mert, ha például megvizsgáljuk Martin Luther King életét ,azt látjuk, hogy ő pedig igen is élt az USA-béli állampolgársága révén biztosított állampolgári jogaival. Martin Luther King törvényes keretek között a földi jogait is határozottan használva érte el, hogy egy bűnös gyakorlatot, a feketék szegregációját megszüntessék az Egyesült Államokban. Így tízmilliók számára ért el emberibb életkörülményeket és életkilátásokat, de az USA is egy emberségesebb hely lett. Ezért az eredményért aztán az életével fizetett. Hozzá kell tenni, hogy King nem csupán emberi jószándékból munkálkodott, hanem baptista lelkészként Isten által kapott küldetéseként szállt síkra az igazságtalanság ellen.

Nos, már ebből a két példából is látható, hogy a téma igen bonyolult, mert Istennek sokféleképpen mehetnek végbe a tervei. Olykor felhasználja a világi hatalmakat, olykor nem. Olykor Isten akarata lehet keresztényként síkra szállni világi platformokon, olykor pedig pont, hogy jobb elkerülni és nem belebonyolódni az ilyesmibe.
Az biztos, hogy ma Magyarországon állampolgári jogunk részt venni a választásokon nekünk Jézus követőinek. Ezzel azon kevesek közé tartozunk az emberiség történelmében, akik tényleges befolyással lehetnek egy nagyobb történelmi folyamatra. Persze ez a befolyás egyes emberként nem túl nagy, de valami mégis. Mit kezdjünk ezzel?Végig lajstromoztam az elvi lehetőségeket.

Első. Nem megyek el szavazni.

Ez nekem lelkiismeret furdalást okozna, mert magyar emberek haltak meg 48-ban és 56-ban, hogy én elmehessek szavazni. Persze megindokolható, hogy miért nem megyek el, de nekem itt vannak érzelmi gátak, ami nem biztos, hogy jó, de vannak.

Ha valami fennkölt szellemi szemszögéből nézzük a dolgot, akkor elvileg a hívőknek Jézus miatt egy magasabb erkölcsi színvonalon kellene állniuk és akkor ez a sok magas erkölcsű ember, ha elmenne szavazni akkor valami jó sülne ki a dologból. A gyakorlatban sajnos ez nem így van. A hívő emberek sokszor igen naivok és Jézus követését időnként lecserélik arra, hogy felüljenek világi manipulatív szándékok hullámaira. Sajnos a keresztény ember is megtéveszthető és nem azt bizonyította a történelem során, hogy a világ disznóságait mindig és minden esetben átlátja és leleplezi. Olykor maguk a keresztények lettek a disznók. Szóval az a gondolat, hogy a keresztény ember mindenképpen menjen szavazni, mert így is jó hatást tud gyakorolni a világra, nem biztos, hogy helytálló. A megtérésünk után az örök élet és az üdvösség ajándékai mellé nem feltétlenül kapunk széleslátókörűséget, magas intellektust, közgazdasági ismereteket vagy éppen immunitást az érzelmi manipuláció ellen.

Kettes. Elmegyek szavazni.

Na, itt több lehetőség merül fel.
Talál a hívő ember valakit, aki valamilyen szinten vállalható az Isteni rend tükrében is, meg emberileg is, ami sokszor inkább csak annyit jelent, hogy nem derült (még:) ki róla, hogy korrupt vagy ilyesmi. Aki ilyen, az általában esélytelen is. De, ha mégis esélyes lenne, akkor se tudja az ember, hogy a még jószándékú versenyző, ha hatalmat kap, akkor is jámbor és szerény marad-e, vagy kiderül, hogy ő is ugyanolyan romlott, mint a legtöbb. Minden esetre, így a hívő szavazó végül is elment szavazni és a hátralevő életében tükörbe fog tudni nézni, mert nem támogatott senki olyat, akiről tudható, hogy tolvaj, szélhámos, de minimum karrierista narcisztikus pojáca. Ennek az egésznek így nagy hatása a történelemre nem lesz, de legalább az ember a lelkében kárt nem vall. Utóbbi pedig egy fontos dolog.

Aztán létezik egy olyan lehetőség is, hogy elmegy az ember szavazni és megüzeni a hatalmat gyakorlóknak a szavazólapon egy rajz útján vagy egyéb humoros módon, hogy őt senki ne nézze hülyének, azaz direkt érvénytelenül szavaz. Ennek szintén nincs sok gyakorlati hatása, de azért talán ez sem teljesen értelmetlen dolog. Ha más haszna nem is lenne, annyi mindenképpen lesz, hogy emberünk kiadja magából érzelmeit és kicsit jobban érzi utána magát.

További lehetőség. Elmegy az ember és megpróbálja az esélyesek között kiválasztani a kisebbik rosszat. Felmerül itt a kérdés. Miért, még véletlenül sincs a nagykutyák között valaki, aki normális lehet bibliai mércével is akár?
Azt gondolom, hogy valamiféle Isteni kegyelemből olykor-olykor, de tényleg nagy ritkán előfordulhat a magaspolitikában is Istennek kedves szívű ember, de ez valójában olyan ritka és rövid ideig tartó dolog, ami csak különlegesen speciális együttálláskor jön létre. Azért van ez így, mert alapvetően a magas politikában a tűz közelébe vagy a húsos fazék köré jutni igazán csak akkor lehet, ha valaki idomul a hatalom és pénzéhes gazdasági érdekszövetségek diktálta feltételekhez, melyek alapvetően nem a Jézusi tanítások mentén íródnak, sokkal inkább a rövid távú érdekérvényesítés felelőtlen játszmái ezek. Egyszóval a zsiványok csak akkor engednek igazán maguk közé valakit, ha már kipróbálták, hogy tényleg közéjük való. Aki nem kompatibilis az vagy idomul, betörik vagy távozik jobb esetben magától, rosszabb esetben a zsiványok verőlegényeinek hatására. De vizsgáljuk kicsit messzebbről ezt meg.

Dániel könyvében olvashatunk négy nagy ókori világbirodalomról. A Biblia mindegyiket valamiféle ragadozó, pusztító lény képében tárja elénk jól megmutatva a világi hatalmak mögött megbúvó valódi lelkületet. Ma sincs ez másként, a mai vezető hatalmak is hasonlóak, mint az ókoriak. Megragadják, felemésztik azt, ami szerintük jár nekik. Gátlástalanok és mint a ragadozók általában, más életek felemésztéséből, kizsigereléséből nyerik élet erejüket. Ma ez a ragadozás inkább gazdasági, mint katonai síkon zajlik, de utóbbiban is.

A nagyok holdudvarába találhatóak a kicsik, mint Magyarország, akik egyszerre vannak kicsit kihasználva, kicsit védve. Így élnek túl. Tehát Magyarország is részt vesz a globális hatalmak játszmáiban, csak nem az első vonalban. Persze így a felelősségünk sem akkora, de hiba lenne azt gondolni, hogy a magyar nép kimarad ebből a Biblia alapján alapvetően Sátáni lelkületűnek tekinthető globális áramlatból. A magyar államhatalom is ehhez a vonalhoz igazodik és bizonyos értelemben kénytelen is ehhez igazodni, így naivitást azt hinni, hogy létezik igazán jó választás akkor, amikor demokratikus választásokon veszünk részt.

Az egyetlen jó választás úgy személyes, mint állami szinten a Jézushoz való megtérés választása lenne. A Biblia tanítása szerint az egyetlen igazi jó társadalmi berendezkedés a Jézus/ Isten által vezette, uralta rend. Ez meg is fog valósulni a földön az 1000 éves béke birodalom idején(Jelenések könyve). Ez egy messzire nyúló téma, így ebbe az irányba most nem megyek tovább.

Na, akkor mi legyen, válasszunk vagy ne?

Azt hiszem, hogy inkább azért érdemes fontolóra venni a választásokon való részvételt, mert ha a világot azon keresztül nem is tudjuk megváltoztatni alap lelkületében, de arra azért mindenképpen jó a demokrácia, hogy általa bizonyos romboló szélsőséges irányok megerősödésének útjába lehet állni valamennyire. Azaz, egy olyan demokrácia, ami kiegyensúlyozott erőket vonultat fel, az sokkal kevésbé ad táptalajt bizonyos típusú bűnöknek, mint mondjuk egy diktatúra. Persze ez sem ilyen egyszerű, mert másfajta bűnök, meg éppen a demokrácia miatt nyerhetnek teret, de mégis, ha lehet ilyet mondani, a világi államformák közül még mindig a demokrácia a legkisebb rossz, vagy ha úgy tetszik, nehezebb a demokráciában elszállni egy vezetőnek és beteljesítenie lázálmait a hétköznapokban, mint egy klasszikus királyságban vagy diktatúrában. Biztos akad egy-két történelmi ellenpélda, de talán nem mondtam ezzel általánosságban véve nagy hülyeséget.

Azaz, ha hívőként úgy közelítünk egy adott választáshoz, mint valami olyasmihez, amivel a környezetünket egy fokkal erkölcsösebb vagy egy fokkal bűnösebb állapot irányába tudjuk tolni, illetve egy kiegyensúlyozottabb vagy egy labilisabb helyzet felé tudjuk billenteni, akkor mégiscsak érdemes átgondolni, hogy az Isteni mérce szerint közel sem tökéletes szereplők valamelyikére adott esetben mégiscsak értelme lehet voksolni.

Zárásképpen annyi még, hogy egy szép napon majd szemtől szembe találkozunk a Teremtőnkkel és akkor mindenkinek felelnie kell majd a saját döntésért. Tehát ha elmegyünk, úgy menjünk, hogy Isten előtt számot kell adnunk döntésünkről, de ha nem megyünk, arról is. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor rájövünk, hogy, mint mindenben, ebben a témában is nagyon nagy szükségünk van Isten személyes útmutatására, ahhoz, hogy ne tegyünk az amúgy sem erős mezőnyben a rosszabb lovak valamelyikére. Úgyhogy jó imádkozást kívánok mindenkinek.